A szegényebb és muszlimhitű Észak-Nigéria és a gazdagabb, keresztény (illetve nem elfelejtendően animista) Dél-Nigéria fanatikus hívei között mindig is voltak összecsapások, konfliktusok, főként az ország középső részén, de olyan fenyegetés, amit a Boko Haram jelent az ország társadalmára és annak egységére, még nem volt és sajnálatos módon a mostani, üzemanyagár miatti hisztéria háttérbe szorítja ezt a fenyegetést.
És ez miért baj? Mert azzal, hogy a média más “célpontot” talált magának, a közvélemény számára sem vált nyilvánvalóvá még, hogy Goodluck Jonathan államelnök és kormánya nem talált ellenszert a fanatikus muszlim szekta brutalitása és tevékenysége ellen. Ezt mi sem jelzi jobban, hogy szinte egyetlen hírportál, újság sem hozta le még a hírt, mely szerint a tavalyi év karácsonyán templomok ellen intézett Boko Haram támadások ügyében megfeneklett a nyomozás, és úgy tűnik, a rendőrség sötétben tapogatózik – néhány őrizetbevétel történt ugyan, de ezzel úgy tűnik, ennyi. Ez pedig nem elég egy olyan szervezet elleni harcban, amely az északi terület korlátlan urának hiszi magát, többször felszólítva az északon élő keresztényeket és délieket a távozásra, követelésének két újabb, januári, keresztények elleni támadással adva nyomatékot (január 7. – Adamawa, január 8. – Yobe). A kihirdetett szükségállapot, kijárási tilalom és megnövelt katonai, rendőrségi jelenlét úgy tűnik, nem sokat számított, ráadásul tegnap (január 12.) felkerült a Youtube videómegosztóra egy felvétel, amelyben a szervezet állítólagos vezetője, Abubakar Shekau a nemrégiben történt Boko Haram akciókat bosszúnak nevezte a korábbi, muszlimok elleni támadások miatt.
A lassan al-shabaabi magasságokba emelkedő csoport irányítója piros-fehér turbánban, golyóálló mellényben és Kalasnyikovok előtt 15 percen keresztül ecsetelte, hogy a támadások a korábban, Josban megölt muszlimok miatt történnek, amikor keresztények még az elhunyt iszlamisták húsát is megették. Hangsúlyozta továbbá, hogy a csoport fő célpontja azonban továbbra is a biztonsági erők, akik 2009-ben őrizetbevétele után kivégezték a Boko Haram alapítóját és szellemi vezérét, Mohammed Yusufot. Shekau esetleges tárgyalásokat a kormánnyal kizárólag az iszlám előírásainak megfelelően hajlandó lefolytatni, teljes összhangban a Koránnal. Ez a muszlimok oldala, de úgy tűnik, a keresztények is elkezdtek szervezkedni, Benin államában nemrégiben felgyújtottak egy mecsetet és szintén ugyanitt több muzulmánt meggyilkoltak, de szerte Dél-Nigériában érték atrocitások az iszlám közösséget – több csoport (például a Niger-Delta Fiataljai a Radikális Változásért) felszólította a muzulmánokat és az északiakat a déli területek elhagyására. Ebből az összefoglalóból is tökéletesen látszik, hogy egy széleskörű etnikai konfliktus küszöbén áll az ország, amelynek megoldására jelenleg úgy tűnik, Goodluck Jonathannak nincs “ötlete” és hatalma (főként, hogy nemrégiben ő maga úgy nyilatkozott, sokan a kormányzatban és a helyi közigazgatásban, rendfenntartásban is szimpatizálnak a 2002-ben alapított vallási csoporttal) és sokan már most az 1967 és 1970 között zajló polgárháborút vizionálják, amikor Nigéria széthullása volt a tét.
Az élesedő ellentét mögött azonban helyi újságírók és szakértők is többet sejtenek, mint a vallási vonal, szerintük ugyanis a viták egy része mögött gazdasági (földek birtokjoga), politikai érdekek is állnak, de akárhogy is, a Boko Haram tavaly már az ENSZ székházát és az abuja-i rendőrséget is támadás alá vette. A csoport közel 100 merényletet hajtott végre már Nigériában, legalább 3000 ember halálát okozva, amely az általuk vallott extrém Korán-értelmezésnek megfelelően szent cselekedet volt, hiszen a hitetlenek elleni harc az ún. “maitasine” felfogás szerint elfogadott. A csoport elleni harcot csak nehezíti a körülötte kialakult titokzatosság, hiszen a mai napig nem lehet tudni semmit felépítéséről (struktúrája pedig biztosan van, tekintve támadásai szervezettségét), vezetéséről és még konkrétan az sem ismert, hányan tagjai a radikális iszlám törvények szerint élő Nigéria megteremtését megcélzó Boko Haramnak – mondjuk céljaik sem egészen tiszták, volt már nyilatkozat, amely az iszlám törvények szerinti országot tűzte ki célul, de volt már, amelyik börtönben ülő tagjaik és vezetőik szabadon engedését követelte. És pontosan ezért jött nagyon rosszkor Goodluck Jonathan hosszú hónapok óta bejelentett lépése, amellyel megszüntette az üzemanyag-ártámogatást, hiszen az amúgy sem túl népszerű kormány népszerűsége mélypontra zuhant, az emberek pedig az utcákra vonulva napok óta totális sztrájkot folytatnak.
Afrika legnagyobb és a világ nyolcadik legjelentősebb olajexportőrénél ez a húzás az állam létét és szerepét kérdőjelezheti meg, hiszen a legtöbb nigériai számára ez a támogatás volt az egyetlen olyan dolog, amiből érezhették, hogy milyen gazdag is olajban országuk. A támogatást 1973-as bevezetése óta többször, többen próbálták megszüntetni, de a megmozdulások és sztrájkok minden egyes alkalommal meghiúsították a terveket (1976, 1988, 2003 stb.), viszont ez Goodluck Jonathan mostani tervei szerint nem fog megtörténni, hiszen a 12 milliárd forintnak megfelelő költségvetési tétel óriási forrást jelent a kormány számára, amelyből óriási infrastrukturális fejlesztéseket lehet majd végrehajtani. A kérdés, hogy mennyire képes a kormányzat mérlegelni: az egyik oldalon az üzemanyag-ártámogatás megszüntetése miatt dühös, kiábrándult emberek és ezáltal ideális fejlődési lehetőség a Boko Haramnak, másrészt viszont óriási bevétel, amelyből az előbbi radikális csoport elleni harc és a biztonsági intézkedések szigorítása is finanszírozható – a mérleg nyelve valószínűleg a Goodluck Jonathanra nehezedő nyomás lesz, az egyre jobban elszigetelődő kormány ugyanis akár még a polgárháborút is kockáztatja, ha nem hajlandó valamiféle engedményekre.
A nyomás pedig csak növekszik, hiszen a napokban már az olajipari dolgozókat képviselő szakszervezetek legnagyobbika, a húszezer embert képviselő PENGASSAN is jelezte, vasárnap reggeltől (január 15.) felfüggesztik a munkát és leállítják a termelést, amennyiben a kormány nem vonja vissza az ártámogatás megszüntetéséről szóló döntést, ez pedig napi másfél milliárd forintjába kerülhet a költségvetésnek. Na ez az a pont, ami minden autóst érinteni fog a világon, hiszen egy teljes leállás hetekre visszavetheti a napi két millió hordó nyersolajat kitermelő Nigéria termelését, ez pedig megint megnövelheti a hordónkénti árat a világpiacon (1 dollárral már meg is tette) – annak ellenére, hogy elemzők szerint hozzávetőleg 6 hét exportra elegendő olaj már hordókban van. A hivatalos piacon az eddigi kb. 100 forintról kb. 200 forintra emelkedő (a feketepiacon még ennél is többre) üzemanyagár miatt százezrek vonultak utcára a hét elején és a megmozdulások több helyen erőszakba torkolltak (pl. Niger, Kano, Borno államok), és amelyek végül a hét második felére tudták tárgyalóasztalhoz kényszeríteni az elnököt, minisztereit és a szakszervezetek, polgári csoportok képviselőit. A január 13.-án kiszivárgott információk szerint ezeknek a tárgyalásoknak már eredménye is lett, a szakszervezetek két napra felfüggesztették a sztrájkokat és megmozdulásokat, lehetővé téve a további tárgyalásokat – bár bennfentesek szerint a kormány hajlandó hétfőtől (január 16.) egy kisebb összegű üzemanyag-ártámogatást visszaállítani, ami nagyjából 20 forintnyi árcsökkenést jelentene.
Az egyik hírügynökség beszámolója szerint mindenesetre Kadunában (az egyik, vallási feszültségektől különösen sújtott régióban) a tüntetések alatt keresztények és muszlimok együtt vonultak fel, egymást védték, miközben társaik imádkoztak – hasonló jelenetekre Kano városában és a fővárosban, Abujában is sor került a héten. A fentebb említett hátrányok mellett tehát talán eredménye is lehet a tüntetéseknek, amelyek eddig már közel 80 milliárd forintnyi kárt okoztak a gazdaságnak. A poszt végére pedig néhány gondolat a nigériai vallási megosztottság szóba kerülése esetén sokszor hangoztatott tézisről, mely szerint az országnak már rég két részre kellett volna válnia. Ennek lennének előnyei és hátrányai is. Az előnyök egyike maga a vallási ellentétek megszűnése lenne, a hatvan évvel ezelőtti India-Pakisztán kettéválás mintáján valószínűleg ez itt is sok száz ember életét mentené meg, másodsorban, a hatalommegosztás folyamatos gondját (”északi elnök-déli elnök”) is megoldaná a kettéválás, harmadrészt pedig az olajvagyon és olajbevételek miatti folytonos vitát és a “gazdag dél-szegény észak” felfogást is egyszer s mindenkorra sikerülne lezárni. Ha sikerülne. Mert egy esetleges kettéválásnak azonban valószínűleg több hátránya lenne, mint előnye, elég ha megnézzük Szudán példáját, egy ilyen lépés valószínűleg felcsillantaná a lehetőséget több, önjelölt vezér számára és elszabadítaná a káoszt a két új ország határain belül és akár a két új ország között is. Aztán ott vannak a kettéválás költségei, a határsáv megállapítása, a természeti kincsek elosztása és a tény, hogy igazából a nigériaiak többsége sem akar szétszakadást. De ez már csak földtől elrugaszkodott képzelődés, hétvégén, legkésőbb jövő hét elején minden kiderül – a legvalószínűbb, hogy bizonyos mértékű támogatás újra létezni fog és Goodluck Jonathan tovább folytatja erőn alapuló harcát a Boko Haram ellen.