Apró szépséghiba, hogy ismét nem sikerült elhódítani az ellenzéki Enrique Capriles hagyományos szavazóbázisát jelentő Miranda államot.
A chavizmus mindenképpen sikerként élheti meg a helyhatósági választásokat, hiszen Zuliában és Carabobóban, de még az októberben Caprilesre szavazó Táchirában is a baloldal kerekedett felül. Az igen jó eredmények fényét csak emeli, hogy az Egyesült Venezuelai Szocialista Párt ( PSUV) egyetlen olyan államban sem vesztett, ahol az elmúlt évben szocialista kormányzó volt hatalmon.
Az ellenzéki Demokrata Unió, azaz a “MUD” Amazónia, Lara és Miranda államokban győzedelmeskedett. Enrique Caprilest – akit újra Miranda kormányzójává választották – az elemzők a vereség nagy győzteseként írták le.
A mostani voksolást sok elemző de facto előválasztásként aposztrofálta, és mint ilyenen Capriles megerősítette pozicióját, az ellenzék élén. A teória nem is annyira elrugaszkodott a valóságtól, ha figyelembe vesszük, hogy igen csak szorít az a 30 napos határidő amit az alkotmány ír elő az új elnökválasztás megtartására abban az esetben, ha választott elnök – ahogy az jelen esetben Chávezzel történt – visszalépne hivatala gyakorlásától.
Capriles megpróbálja fenntartani az ellenzék lelkesedését a küszöbön álló választásokig, mert mint mondta hosszú út áll előttük, de nem ő (Capriles) lenne az első “jó” elnök aki másodszorra, vagy harmadszorra fut neki a választásoknak mire beköltözhet az elnöki palotába.
Az oficializmus képviselői természetesen nagy győzelemként élték meg a hétvégi voksolást, annak ellenére, hogy az elnökválasztás 81%-os részvétele tükrében a most szavazó 53% jóval szerényebb választói részvételt mutat. A kitűnően szereplő szocialista jelölteknek szinte még a lehetetlen is sikerült: Francisco Arias Cárdenas például mindenki nagy meglepetésére legyőzte a favorit Pablo Pérezt Zuliában.
Az egyetlen kisebb konfliktust Andrés Velásquez meg nem választása szülte, mivel az ellenzéki jelölt nem volt hajlandó elfogadni vereségét és a szavazás manipulálásával vádolta a kormányt. (BBC)