Luc Orsal, az Areva elnök-vezérigazgatója közölte: a tárgyalások még folynak és nincs kitűzött határidő a befejezésükre. A vita lényege: Csád nagyobb részesedést akar a területén kitermelt urán eladásából. A jövedelem megosztását szabályozó tíz éves szerződés tavaly december 31-én lejárt. Már e dátum előtt jóval megkezdődtek a megbeszélések az új megállapodásról, de még márciusban is folytatódni fognak.
Niger szeretné 5,5 százalékról 12 százalékra növelni részesedését. Csakhogy időközben az urán világpiaci ára a kilónkénti 290 euróról 61 euróra csökkent, főleg a fukusimai katasztrófa következményeként. A franciák tehát nem szívesen adnának nagyobb hányadot a bevételükből. És az Areva arra is hivatkozik, hogy a direkt részesedésen kívül még sokféle adót is kénytelen fizetni a nigeri államnak, ezért „szinte alig marad neki valami”. Niger ennek az ellenkezőjét állítja, és arra panaszkodik, hogy az ország fejlesztési szükségleteihez képest elenyészőek az uránbányászatból származó jövedelmei, holott az urán a legfontosabb exportcikke. A tárgyalásokhoz közel álló források szerint valójában már csak egy 10-15 millió eurós tételről folyik a vita. Amely egyben politikai presztízsharc is Issoufou csádi elnöknek. Két év múlva lesznek a választások, és az elnöknek, aki ismét akar majd indulni, eredményt kell felmutatnia az uránjövedelem ügyében. Persze francia részről is van tét. Az Areva nyolcvan százalékban állami tulajdonban van és a francia kormány elismerte, hogy Csád követelései legitimek. Ez azt sejteti, hogy Párizs politikai szempontból érdekelt a méltányos megállapodásban, viszont van játéktere az anyagiakban közvetlenül érdekelt Areva vezérkarnak is. A francia kormány számára az is fontos háttértényező, hogy Niger nélkülözhetetlen partner az északnyugat-afrikai fegyveres, iszlamista mozgalmak elleni harcban. Franciaország több száz katonát állomásoztat Maliban és a Szervál hadműveletben részvevő francia egységek hatékonysága illetve biztonsága is függ a szomszédos Niger együttműködési készségétől. De egyelőre még nem sikerült megtalálni az egyensúlyt a gazdasági és a politikai, biztonságpolitikai érdekek között.