Az első fázisban Pierre Nkurunziza államfő szerzett előnyt. A hutu többséghez tartozó elnök háttérbeli machinációkkal elérte, hogy a vele politikai szövetségben álló és a kisebbségi tutszi etnikumot képviselő UPRONA nevű párt élére egy neki tetsző személyiség kerüljön. Az UPRONA tagsága tiltakozott és vasárnapra összehívták a párt Központi Bizottságát. Több száz fős tömeg gyülekezett a párt bujumburai székháza előtt, köztük ismert politikusok is voltak. De az épületet körbezárta a rohamrendőrség és az UPRONA tagjait nem engedte be. Egy darabig viszonylagos nyugalom volt, a párt aktivistái énekeltek, hagyományos tutszi táncokat lejtettek, telt-múlt az idő. Aztán a rendőrök elvesztették türelmüket és könnygázzal, gumibottal elkezdték az oszlatást, néhányan megsebesültek, több UPRONA tagot letartóztattak. Csakhogy miközben zajlott a balhé a párt székházánál, az UPRONA központi bizottsága titokban összeült a város másik végében, és szabályosan leváltották az államfő által rájuk kényszerített vezetőt, majd újraválasztották régi elnöküket és alelnöküket. A figyelemelterelő hadművelet tehát sikeres volt. Az azonban aggasztó, hogy az újraválasztott UPRONA elnök közölte: vége az együttműködésnek a kormánnyal, mostantól a tutszi kisebbséget képviselő párt hivatalosan is ellenzéki. A hutuk és a tutszik viszonya kulcskérdés Afrika e tájain. E két etnikum ellentéteire vezethető vissza a modern történelem egyik legszörnyűbb népirtása: 1994-ben, a szomszédos Ruandában hutu szélsőségesek csaknem egymillió tutszit mészároltak le.