Egyiptom léte a Nílustól függ. A történelemkönyvekből ismert fordulat mostanra annyiban változott, hogy elsősorban a mezőgazdaság függ teljes mértékben a folyó áradásaitól. Ennek okán Egyiptom mindenre éles szemmel figyel, ami a Nílus hat és félezer kilométerén történik. Különösen kényessé teszi a helyzetet a klímaváltozás, és a folyóparti országok tervei a vízhasznosításra. .Egyiptom és Etiópia között a vita a gátakon megy. Addisz-Abeba, földrajzi adottságait kihasználva a kelet-afrikai régió villamos energia termelője akar lenni. Ennek érdekében az elmúlt évtizedben már 5 vízerőművet épített és most kezd hozzá a hatodikhoz. Utóbbi 1,4 milliárd dollárba kerül. A duzzasztógátak pedig alaposan megváltoztathatják a vízmozgást, beavatkozhatnak az áradások nagyságába. Ez komoly csapást jelenthet az évezredek óta a Nílus kétszeri kiöntésére alapuló mezőgazdaságnak.
Etiópia számára nyilván csak jó ürügy mindenféle vita a Nílus használatáról. Minden ilyen konfrontáció Addisz-Abeba régiós hatalmi törekvéseit szolgálja. Ezért küldött csapatokat Szomáliába, ezért akar deklaráltan a térség villamos energia termelője és exportőre lenni és ezért indított mozgalmat a Nílus országainál, hogy szabályozzák újra a vízkincs felhasználási arányait. A vízelosztást 1929 óta ugyanaz a szerződés rendezi. Ez alapján az évi 84 milliárd köbméteres vízhozamból Egyiptom 55, 5 milliárd köbmétert használhat fel, a maradékon osztozik a folyó további hat országa.
Egyiptom az Arab Ligánál próbálja megfúrni Etiópia szomáliai szerepvállalását. Közben, Addisz-Abeba esküdt ellenségével, Eritreával is jó viszonyt ápol. Kairó újraértékelte a korábbi nézeteit Dél-Szudánról is. Amelynek nyáron alapot is adott, 300 millió dolláros segély és közvetlen Kairó-Juba repülőjárat. Ezekkel a lépésekkel Egyiptom Etiópia befolyását akarja gyengíteni a térségben.