Ketten közülük egy ugyancsak Fülöp szigeteki nő csábításának engedtek. Elegük volt a házimunkából, és a honfitársnő álomállást ígért: eladók lehetnek egy bevásárlóközpontban. Megszöktek, a taxi egy lakásra vitte őket. Bulit csaptak, hogy megünnepeljék a szabadulást. Aztán a nő elment, hogy intézze a papírmunkát. Soha nem tért vissza. Jött viszont helyette egy pakisztáni férfi, és közölte: az ő tulajdonai, megvásárolta őket 350 kuvaiti dinárért, vagyis kicsit több, mint negyedmillió forintért. Nem rejtette véka alá, mi a célja velük. Amikor közölték, hogy köszönik, nem kérik a munkát, a pakisztáni „gazda” azzal fenyegette meg őket, hogy otthon maradt gyermekeik árvaházakban köthetnek ki. Aztán a nyomaték kedvéért meg is verte mindegyiküket.
A harmadik nő a munkaadójától menekült, miután az háromszor meg akarta erőszakolni. A közvetítő ügynökséghez fordult, és az taxit küldött érte. A sofőr ugyanaz volt, mint az előző esetben, és ugyanoda vitte őt is, ahol a másik két nő volt. Innét közös szálon fut a történet. A mobiljukat elvették és bezárták őket. Aztán elkezdődött a 10 órás munkanapok sora. Koszos szobákban, testi és lelki kínzások között. Szó szerint sorban álltak a vendégek: naponta általában harminc, gyengébb üzletmenetnél húsz. Többnyire bangladesiek és indiaiak. Elmondták, hogy 8-10 dinárt fizettek egy menetért, de a 6-8 ezer forintnyi összegből a lányok egy fillért sem láttak.
Aztán egy nap a sri lankai madám heves szóváltásba keveredett a fiújával a konyhában, és közben a bejárati ajtóban felejtette a kulcsot. Ezt a pillanatot használták ki a szökésre a fiatal nők. Kirohantak, kívülről bezárták a lakást, és a nagykövetségre menekültek. És ha már ott voltak, segítséget kértek sorstársaik kiszabadításához is. Azt mondják: tudják, hogy az a nő, aki becsapta őket, most is toborozza ígéreteivel a Kuvaitban háztartási munkát végző fülöp-szigeteki lányokat a Facebookon.