Ezért pucérkodtam Pesten Putyin ellen – Interjú az „azt” villantó FEMEN aktivistával

– Miért döntöttél úgy, hogy február 17-én Budapestre jössz az orosz elnök ellen tiltakozni?
– Igazából ez elég egyszerű. Szerintünk Putyinnak semmi keresnivalója nincs a civilizált világban. Magyarországnak pedig nagyon nem kellene vele barátkoznia, sőt inkább nagyon is óvatosan kellene hozzá viszonyulnotok. Példát kellene vennetek a saját és a szomszédos államok múltjából. Hogy mást ne említsek Ukrajnáéból. Hiszen azelőtt Kijev legjobb barátja Moszkva volt. Most meg mi van? Háború van.
– Azt értem, hogy utálod Putyint. Az akcióddal kapcsolatban viszont az érdekel inkább, hogyan döntötök ti a FEMEN-en belül arról, hogy ki, mikor, hol és milyen formában tüntet majd?
– Demokratikus szervezetként közösen szoktunk választani, és valójában egyetlen szempont alapján. Nem küldünk kezdőket az egyszemélyes akciókra, mert azokon mindenért, a helyszínért, a sajtómeghívásokért, a biztonságért az az egy ember felel. És persze a dolog másik oldalát is, a rendőrségi eljárást, illetve az esetleges elzárást is kezelni kell.

– Hogyan tudtok bejutni a szuper biztosított diplomáciai eseményekre? Például hogy tudott kettőtök olyan egyszerűen Angela Merkelhez és Putyinhoz odaszaladni Hannoverben?
– Minden alkalommal több forgatókönyvvel készülünk. Ott nagyon nagy szerencsénk volt. Az egész egy vásáron történt, ami eleve lazább a szokásos  találkozóknál. Ráadásul a lányok éppen akkor tudtak odafutni hozzájuk, amikor sétáltak. Igazából mi sem gondoltuk, hogy ez ilyen jól sikerülhet, hogy ennyire közel tud hozzájuk menni Szasa Sevcsenko.
– Milyen érzés nyilvánosan meztelenkedni egy-egy akció során?
– Szabadságot érzek olyankor, hogy valami helyes dolgot csinálok. Meg segít, hogy ne legyek annyira szégyellős. Mi a szexualitásunkat eszközként használjuk. Sok mással is próbáltuk kifejezni a véleményünket, de arra jutottunk, hogy ez a leghatékonyabb módszer, ez egy másik szinten hat. Erre nem lehet nem odafigyelni. Ezenkívül szerintünk a meztelenség egyfajta új kultúra is lehet, amelyen keresztül a nők sok mindent megtudhatnak önmagukról, ahelyett, hogy a férfiak szemüvegén át értelmeznék magukat.
– Nem üt ez vissza? Nem bosszantó, hogy sokan csak a cici villantást érzékelik a FEMEN-ből, de a mögöttes üzenetet nem?
– Valóban nem kevés szó esik a testünkről. De azt gondolom, ha valaki újra és újra találkozik velünk, azzal, hogy mi történetesen meztelenül tüntetünk, akkor előbb-utóbb megkérdezi, mire is ez az egész? Miért is demonstrálunk? Mi a célunk?
– Mit szól a családod a meztelen akcióidhoz?
– A budapesti tüntetés után az anyukám nagyon kiborult, az öcsém pedig azt írta, hogy szégyelljem magam. Nagyon csalódtam, hogy ennyire nem értenek meg. Igaz, a nagymamám, a család legnyitottabb tagja kiállt mellettem: „Értsétek meg, ez az ő feladata!” A többiek viszont azt szeretnék, ha leállnék ezekkel az akciókkal. Szerintük elég híres vagyok már így is, máshogyan is kifejezhetném a véleményem.

– Korábban készült egy dokumentumfilm a FEMEN-ről (Kitty Green: Ukrajna nem egy bordélyház – 2013), ami azt is bemutatta, hogy egy bizonyos Viktor Szvjatszkij áll a szervezet mögött. Ez igaz?
– Az tény, hogy vannak férfiak is közöttünk, hiszen a FEMEN nem nőmozgalom, hanem egy feminista szervezet. Az is igaz, hogy Viktor Szvjatszkij is tag, akit valóban nagyon megvertek Kijevben még 2013-ban, Putyin látogatásakor. Ő az ötleteivel segít bennünket, de például a fotósunk is férfi. Az viszont, hogy konkrétan Viktor Szvjatszkij, vagy egy más férfi állna kizárólagosan mögöttünk, már nem igaz. Ez már csak a szervezet nagysága miatt is lehetetlen, hiszen sok országban jelen vagyunk már, az Európai Unióban, Kanadában, Ukrajnában, ha jól tudom Brazíliában is vagyunk néhányan. Ilyen sok sejtet képtelenség volna, hogy egyetlen ember irányítson. Az a feltevés is nevetséges, hogy valami ördögi elme kényszerít bennünket a dolgokra. Vegyük csak az én példámat. Én 2009 óta vagyok tag, de aktívan csak 2012 óta veszek részt az akciókban. Az első három évben csak hébe-hóba jelentem meg a rendezvényeken. Ha a FEMEN  egyetlen személy vezérelte „szekta” volna, ezt én nem tehettem volna meg, nem viszonyulhattam volna hozzá ilyen lazán.
– Azt is pletykálják rólatok, hogy elég sokat keresnek a teljes állásban dolgozó tagok. Ez sem igaz?
– Én sosem kaptam fizetést a FEMEN-től. Azokból az apró összegekből tartjuk fenn magunkat, amelyeket a támogatóink küldenek az interneten keresztül. Téved, aki nálunk akar meggazdagodni, vagy politikai karriert csinálni. A kevés pénzünket az akcióinkra költjük, az utazásra, a transzparenseinkre, és ennyi. Mi nem egy egyszerű mozgalom vagyunk. Ahogy már említettem, mi egyfajta új kultúrát képviselünk. Nekünk ez az igazán fontos, mi ebben hiszünk, mi ezért dolgozunk.

Képek: Europress/AFP, Europress/Getty Images