2011 előtt leginkább Latakia, Aleppó, Homsz és Idlíb tartományban éltek nagy számban. A szíriai türkmének az elsők között voltak,akik fellázadtak Bassár el-Aszad rendszere ellen és saját brigádokat – önálló vezetéssel – állítottak fel a Szabad Szíriai Hadsereg belül.
Azonban négy év után két tűz közé szorultak. Annak ellenére, hogy ők is a szunnita közösséghez tartoznak, a szélsőséges iszlamista csoportok és terrorszervezetek, mint például az Iszlám Állam, célkeresztjébe kerültek. A dzsihadisták 2014 augusztusa óta egy valóságos „irtóhadjáratba” kezdtek ellenük, amikor Kobáne környékén több türkmén települést foglaltak el a militánsok. Legalább húsz – főleg magas pozícióban lévő – kisebbségit végeztek ki, több száz türkmént pedig elüldöztek az otthonukból.
„Azóta több száz szíriai türkmént mészároltak le, a katonai és egyéb vezetőinket egyszerűen lefejezték. A milíciánk elsődleges feladata már nem az Aszád-rezsim elleni harc, hanem a saját népcsoportunk megvédése az őrültektől” – nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő türkmén parancsnok az al-Monitor lapnak.
Beszámolója szerint a nemzetközi közösség egyáltalán nem törődik velük, ráadásul maga Törökország is – amely igyekszik magát úgy beállítani,mint a türkmének fő protektora – nem törődik a kisebbséggel. Türkmenisztán pedig messze van és a mai napig az egyik legzártabb ország a világon, amely igyekszik kimaradni a nemzetközi eseményekből. Ezért Asgabattól aligha várhatnak segítséget. Ráadásul egy tavaly októberi felmérés szerint körülbelül 360-400 türkmén állampolgár harcolhat az ISIS oldalán, s így könnyen előfordulhat, hogy pont türkmének csapnak össze egymással.
Egy másik türkmén fegyveres arról panaszkodott, hogy csak AK-47-el és PK nehézgéppuskával vannak felszerelve, miközben az Iszlám Állam tankokkal, éjszakai hadviselésre alkalmas berendezésekkel és pilóta nélküli gépekkel rendelkezik. Ezenfelül kellően fanatizált csoportról van szó, amelynek tagjai gyakran kérdés nélkül – szinte mosolyogva és dalolva – hajtják végre a parancsokat, legyenek azok bármilyen értelmetlenek. Ezzel szemben a türkmén fiatalok nagy részének már elege van a harcokból és inkább átszöktek Törökországba, hogy ott éljenek a szüleikkel, vagy családjukkal.
Ezenfelül az is nehezíti a türkmének helyzetét, hogy a mozgalmuk mára kettészakadt, mivel az egyik csoport még mindig harcol a szír kormányerők ellen Handarat, Melláh és Seik környékén Észak-Szíriában, miközben a másik csoport már kiegyezett a hadsereggel: nem csapnak össze velük és inkább a „kalifátus” elleni közös harcra összpontosítanak.
Megosztó szerepet tölt be Törökország is. Sokáig Ankara volt az etnikai csoport legnagyobb támogatója, de ez a támogatás mára csupán a szavak szintjén létezik. A Szíriai Türkmén Tanács, amely igyekszik összefogni a türkméneket és egyfajta politikai képviselet adni nekik, gyakran vádolja azzal a török vezetést, hogy “minden esetleges együttműködést elkaszál”, s nem engedi meg a a szíriai türkméneknek, hogy nagy médiafigyelemre tegyenek szert. Ennek okát az egyik tanácstag abban látta, hogy ők tudnak a Törökország és az ISIS közötti együttműködésekről, mint a titkos fegyverszállítmányok, és nagyobb nemzetközi figyelem esetében “a türkmének a török kormány számára igencsak kényelmetlen és érzékeny információkat” adhatnak át erről a “szentségtelen szövetségről”.