Manapság már nem csodálkozhat valaki, hogyha betér egy isztambuli nigthclubba és nem női hastáncosokat lát táncolni, hanem férfiakat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Törökországban egyre több melegbár nyílna, hanem pont a régi oszmán török hagyományok visszaszivárgását jelenti a török mindennapokban.
Tarik egy húsz év körüli török fiatalember részletesen beszámolt az al-Monitornak, hogy mit jelent férfi hastáncosnak lenni Törörkországban. “Hiába a tánc az életem és művészi szinten űzöm ezt, nem nagyon reklámozhatom magam. A saját családom sem tudja, hogy mit csinálok” – mesélte a fiatalember, aki szerint a legnagyobb probléma, hogy azonnal homoszexuálisnak gondolnák őt, rosszabb esetben pedig szexrabszolgának. Szerinte sajnos a férfi hastáncosokat gyakran gondolják melegnek vagy transzszexuálisnak az országban, akik eladják a testüket.
Pedig aztán a férfi hastánc egészen az Oszmán-Török Birodalom kezdetéig nyúlik vissza. Mind a nők, mind a férfiak űzték ezt a táncot egészen profi szinten, de kizárólag a zárt ajtók mögött. A férfi táncosok mindig fiatalok voltak, általában hét éves korukban kerültek kiválasztásra. Ráadásul legelőször csak nem muszlim családokból származó gyerekekből válhatott hastáncos, mivel ez számukra határozottan tiltott volt. Ezenfelül megszabták azt is, hogy meddig táncolhatnak: addig amíg családot alapítanak, vagy addig, amíg “már nem lehet elrejteni a szakállat”. Ám ez egy idő után ez a férfihastánc jelentősen visszaszorult, és mai Törökország olyan régióiban volt ismert, mint Kas, Fethiye és Bodrum.
“Ma már a férfi hastáncosok hírneve rég túllépett Törökország határain” – nyilatkozta a közel-keleti lapnak Zadiel, aki évek óta Németországban táncol. Elmesélte, hogy húsz perc alatt rendszerint ötszáz eurót keres, valamint már tanítja is ezt a táncot a fiatalabb generációnak is. Ugyanakkor nem kíván hazatérni, mert ugyan egyre elterjedtebb az országban a férfi hastánc, azonban még mindig negatív jelzők jutnak eszébe az embereknek a szó hallatán.
A szekuláris Török Köztársaság megszületése idején bár nem tiltották be ezt a táncot, de később, mivel gyakran “férfi hastáncosként” ajánlották fel szolgálataikat a férfi prostituáltak, ezért a hatóságok gyakran igazoltatták őket. Az 1980-as évek a tánc fokozatosan átalakult, mivel a precízebb és összehangoltabb mozgás helyett a dinamikusságra meg a látványra összpontosítottak. Ezenfelül gyakran kérnek ilyen fellépéseket születésnapokra, esküvőkre, ráadásul még az év utolsó napján több partin és vendéglőben lépnek fel. Ugyanakkor a mai napig komoly vita tárgya, hogy a férfihastáncot engedjék levetíteni a televízióban, s 2011-ben először jelenhetett meg egy férfi hastáncos előadása egy török televíziós műsorban.