Afrikakutatás Magyarországon – átfogó könyv jelent meg a fekete földrészről

A kötet tanulmányai nagyrészt magyar nyelvűek. Nyolc szöveg viszont idegen (5 angol, 2 német, 1 francia) nyelven íródott. Az egyes munkák négy tematikai csoportot (Afrika általában, Afrika hagyományok, Afrikai irodalom és művészetek, Afrika történelme és földrajza) alkotnak.

A kötetben közölt írások egyik része általános vagy elméleti kérdésekkel foglalkozik. Így Balogh Sándor, a Magyar Afrika Társaság (AHU) elnöke a Társaság tevékenységét mutatja be. Szentes Tamás akadémikus a társadalomtudományi kutatások és oktatás szemléleti és módszertani követelményeiről értekezik, mégpedig afrikai tapasztalatai tükrében. Lee Haring New York-i emeritus professzor, az amerikai folklór társaság volt
elnöke a fordításnak a folklórszöveg közlésében játszott szerepével foglalkozik (angol nyelven). Sárkány Mihály jeles magyar afrikanista a fekete-afrikai hagyományos kereskedelem jelenségvilágát tekinti át általában és konkrét példák alapján. Tarrósy István ismert politológus ezúttal a szubszaharai lélekfelfogások néhány aspektusát veszi számba.

Gergely Ágnes tanulmánya, amelyben a szerző a francia és az angol gyarmatosítás irodalmi lecsapódásainak különbségét igyekszik felfedezni, az 1986-ban megjelent magyar változat után most angol nyelven is olvashatóvá válik. Benkes Mihály nyugalmazott egyetemi tanár francia nyelvű dolgozatában a felszabadult afrikai országokban lezajló afrikanizálás nehézségeit és ellentmondásait tárja fel. Kiemelkedik ebből a sorból jelentőségében a nemrégiben (2017 februárjában) elhunyt, tudományszak- és iskolateremtő, belga származású amerikai professzor, Jan Vansina tanulmánya. A nagynevű tudós az általa a hatvanas évek elején megteremtett oral history research utolsó, életében megfogalmazott vitacikkét 2015 őszén küldte el a kötetben való megjelentetés céljára.

Számos más tanulmány konkrét néprajzi, irodalmi, művészeti, történelmi vagy földrajzi jelenség, jelenségcsoport, problémafelvetés köré formált elemzést tartalmaz. Így Rubint István egy ismeretlen és a hódoltsági Magyarországról Afrikába került kapucinus tevékenységét tárja fel. Vojnits András biológus egy távolabbi rokona, a világutazó
Vojnits Oszkár alakját idézi fel. Lampert Vera, az USA-ba szakadt jeles magyar zenetörténész Bartók észak-afrikai (algériai) arab népzenei gyűjtése eredményeit veszi számba. Szilasi Ildikó fiatal kutató a kongói (ba)kubák világhírű rafiaszöveteit vizsgálja: milyen változások voltak száz év során, Torday Emil gyűjtései óta. Turóczi Ildikó néprajzi
terepmunkát felvállaló önkéntes orvos a kameruni esu nép (fulbe csoport) beavatási rítusát írja le gazdag fotóanyag kíséretében. Csizmadia Sándor történész-filozófus, emeritus professzor egy nehéz sorssal megáldott, de emancipálódott, algériai női festőművész életútját és művészetét ismerteti.

Gazdag az irodalmi elemzések tára is. Így például Kun Tibor, nyugalmazott pécsi
kutató a nálunk kevéssé ismert malgas nemzeti költő, Rabemananjara költészetét és színpadi műveit elemzi gazdagon idézve a művekből. Tábor Sára fiatal irodalmár viszont három figyelemre méltó írással is gazdagítja a kötetet. Gyuris Kata, ugyancsak fiatal irodalmár a Nobel-díjas Coetzee allegóriateremtési törekvéseiről értekezik. Itala Vivan
milánói professzor viszont a fehérség-feketeség kérdéskörének a dél-afrikai irodalomban fellelhető lenyomatait vizsgálja.

Hasonlóan gazdag a történelmi és földrajzi dolgozatok kötet-része is. Balázs Judit közgazdász, professzor emerita az apartheid utáni Dél-Afrika gazdasági és politikai problémáit ecseteli. Ferwagner Ákos történész, a szegedi egyetem docense a napjainkra igen csak ellentmondásosan megítélt francia exelnök, Nicolas Sarkozy egy
pozitív, bár elvetélt törekvését (Unió a Mediterráneumért) vázolja. L. Rédei Mária geográfus-demográfus, professzor emerita az afrikai migráció kérdésköréből ad válogatott információkat. Ebben a szövegrészben is ki kell emelnünk Jan Vansina összefoglaló elméleti tanulmányát (A szóbeli hagyomány és módszertana), amelynek fordítását Biernaczky és egykori hallgatói készítettek. A kötetet Biernaczky Szilárd önéletrajzi vallomása és munkásságának jegyzéke zárja.

Az Afrikakutatás Magyarországon első kötetének megjelenését a Magyar Afrika Társaság és a Szerencsejáték Zrt. támogatta.