Szexi játszma – a Moszad arab kémnői

Nincs ezzel másképp az izraeli hírszerzés sem. A Moszad is csábítás útján próbál titkos információkhoz jutni, ha teheti. Márpedig teheti, és külön egységet is alkalmaz erre. Amely arab nőket toboroz, főként marokkóiakat – legalábbis így tudja a jordániai hírportál, az Al Bawaba.

Melynek egyik informátora, Ould El Kabla azt állítja: egy Moszad-ügynöktől, “Jocelyn Bain”-től (az idézőjel persze arra vonatkozik, hogy álnévvel van dolgunk) úgy tudja, hogy a szervezet gyönyörű nők egész hálózatát építette ki Marokkóban. A feltétel az volt, hogy tényleg csinosak legyenek, és arabok, származás és születési hely szerint is. Velük aztán ideiglenes házasságot köthettek azok, akiktől az izraeliek meg akartak tudni valamit. A “Nikah Mut‘ah” egy speciálisan muszlim intézmény, az ideiglenes házasság néhány órától néhány évtizedig tarthat, és leginkább akkor vetik be, ha legálissá “erkölcsössé” akarnak maszkírozni egy viszonyt. Amit ezek a nők főként az Öböl-térség prominens személyiségeivel folytattak.

A női ügynököknek rajta kellett tartanuk a szemüket a Marokkóba látogató külföldieken, leginkább azokon, akikről Izraelben úgy gondolták, hogy veszélyeztetik a zsidó állam biztonságát, vagy fontos szerepet játszottak az arab országok közötti kapcsolatokban. De az is a küldetésükhöz tartozott, hogy közel férkőzzenek azokhoz az arab amerikaiakhoz, akik a washingtoni kormányzatnak dolgoztak, és támogatták a közel-keleti békefolyamatot. Belőlük azt kellett kiszedni, hogy mik a terveik a térség jövőjét illetően.

Egyes jelentések szerint a női ügynökök prostituáltakat is toboroztak a feladatra. Nabila is, aki akár 12 éves lányoknak is adott küldetést. Hogy figyeljék marokkói útjukon azokat az arabokat és más külföldieket, akik Izrael-ellenességükről híresek.

Mielőtt a marokkói csoport vezetését rábízták, Nabila egy ázsiai nővel, Ksieával dolgozott egy csoportban, amit úgy hívtak: “Maghrawy Bia.”  Ez Bangkokban és egész Thaiföldön figyelte az arab amerikaiakat. Nabila egyik kollégája azt mondja: ennek a csoportnak köze volt “Salim El Lozi” meggyilkolásához. A férfi az “Al Hawadeth” című libanoni magazin főszerkesztője és tulajdonosa volt, Bejrút közpén végezték ki 1980 nyarán. De szintén ezt a társaságot tartják felelősnek egy svájci, Lausanne-i rehabilitációs központ tulajdonosának haláláért is: a férfi egyiptomi autóbalesetben szerezte végzetesnek bizonyult sérüléseit. Vélhetően túl sokat tudott valamiről. Mielőtt eltűnt volna, Nabila több küldetést hajtott végre a Perzsa-öböl térségében. És egyes jelentések szerint együttműködött a CIA által beszervezett szaúdiakkal és törökökkel is.

A Moszad más női ügynökei a jordániai hírportál értesülései szerint arab származású amerikaiakat hálóztak be, és le is filmezték őket szex közben. Ezt a csoportot egy szaúdi nő, Wehbi vezette. Aki együttműködött egy “Mahmoud” néven ismert férfival, aki nem csak a Közel-Keletről: Kelet-Európából is verbuvált női ügynököket a Moszádnak.

Egy másik marokkói női osztag pedig elsőosztályú bordélyt működtetett, ahol egy Aszma nevű lány volt a madám. Ők arab tisztségviselőket hálóztak be, és szintén filmeztek zsarolás céljából. Mások pedig egy Hasszán nevű kurd férfivel működtek együtt. Hasszán a meggyilkolt libanoni miniszterelnök, Rafik al-Hariri közeli munkatársa volt.

Német lapértesülés szerint a német titkosszolgálat is ellátott Moszad-ügynököket hamis útlevelekkel a közel-keleti különleges küldetésekhez. Ezeket is ügynöknők használták, hogy az egész világon szabadon utazhassanak. A marokkói útlevüket csak akkor vették elő, amikor hazájuk határait lépték át.

Erre akkor derült fény, amikor sikertelen merényletkísérletet hajtottak végre  “Khaled Mashal”, a Hamász vezetője ellen Jordánia fővárosában, Ammanban 1996-ban. A Moszad ügynökei ahhoz a küldetéshez kanadai útlevelet használtak. 2004-ben pedig a Moszad-ügynökök új-zélandi útlevelet próbáltak hamisítani, de a hatóságok még időben leállították őket. Az Al Bawaba több forrása is megerősítette, hogy a német titkosszolgálat a Moszaddal való együttműködés keretében engedte, hogy az izraeliek ügynökei német útleveleket használjanak.

Persze, hogy mindebből mennyi a városi legenda, és mennyi a valóság, azt nem lehet tudni.