“Nehéz terep” – Egy magyar üzletember tapasztalatai Afrikában

Hogyan kerültél Afrikába és mi vezetett arra, hogy Ghánában éljél és dolgozzál ?

Teljesen véletlenül csöppentem Afrikába, ahol lassan 12 éve élek, és dolgozom. Korábban Vietnámban és más országokban tevékenykedtem. Jelenleg Ghánában tartózkodom, ahol az accrai Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központot irányítom. Ghánába öt éve érkeztem, előtte Kenyában dolgoztam hat évig. Kenyát azután hagytam el, miután kezdett forróvá válni a helyzet, a terrorcselekmények miatt.

Ghánába egy ismerősöm tanácsára vágtam bele. Először tíz napra utaztam ki. Az ország elsőre nagyon megtetszett és megfogott, komoly lehetőségeket láttam itt, ezért is döntöttem úgy, hogy Kelet-Afrikából, Nyugat-Afrikába helyezem át a székhelyem. Egy év kutakodás és információgyűjtés után Balogh Sándorral a HTCC hálózat elnökével abban állapodtunk meg, hogy nyitunk itt egy kereskedelmi irodát, és megpróbáljuk felkutatni azokat a ghánaiakat, akik egykor Magyarországon tanultak, hátha tudnak nekünk segíteni. A rendszerváltás előtt ugyanis Ghánából sokan jöttek hazánkba tanulni különböző egyetemekre, majd a diploma megszerzése után visszatértek és voltak, akik sikeres karriert futottak be és magas pozíciókat töltöttek be.

Az Afrikával foglalkozó szakemberek és üzletemberek többször is hangoztatták az elmúlt években, hogy Magyarországnak fel kellene támasztani, azokat a feledésbe merült, illetve megszakadt afrikai kapcsolatokat, amelyek a hetvenes-nyolcvanas években még virágoztak. Többen is utaltak arra a tényre is, hogy hazánkban a rendszerváltás előtt nagyon sok afrikai diák végzett az egyetemeken és főiskolákon, akik ráadásul a nyelvünket is beszélik. Első hallásra ez  komoly lehetőségnek tűnik, hogy sikeresen belépjünk az afrikai piacra. Mi a tapasztalataid a ghánai magyarokkal?

Ghánában gyakorlatilag én voltam az első, aki felkutatta, megtalálta és felvette a kapcsolatot ezekkel az emberekkel. Próbáltam újra összehozni és megismerni őket. Több vacsorát is adtam számukra az accrai Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ épületében. Az elején minden jól működött. Sokan pedig nem akarták elhinni, hogy újra van magyar képviselet Ghánában, aminek nagyon örültek. A ghánaiak ugyanis meg voltak sértődve annak idején, hogy a 90-es években csak úgy kivonultunk Afrikából, amit nem igazán értettek. Sajnos távollétünk alatt mások foglalták el a pozícióinkat, ami megnehezíti a jelenlegi helyzetünket is.

Ez azonban nem feltétlenül volt sikeres – azt kellett ugyanis tapasztalnunk, hogy Számukra ugyanis a Magyarországhoz való kötödés, a velünk való együttműködés másról szólt volna, mint amit mi szerettünk volna. A jövőben lehet, hogy az érzelmi  alapon kialakuló kapcsolatok helyett  inkább a szakmai megalapozottságot tartjuk fontosnak.  Ez alatt azt értem, hogy a jövőben olyan ghánaiakkal szeretnénk együtt dolgozni, akik megbízhatóak, becsületesek, de  nincs kötödésük Magyarországhoz. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy Afrikában személyes kapcsolatok nagyon fontosak, ezért megfelelő embereket próbálunk felkutatni.

Milyen a helyzet Ghánában, milyen üzleti lehetőségek vannak, ami a magyar befektetők számára érdekes lehet ?

Ghána, mint Afrika általában, nehéz terep.  Az országban hamarosan választásokat fognak tartani, a politikai és a gazdasági környezet ezért bonyolult, érződik némi bizonytalanság. Az életszínvonal is romlik, akár ahhoz az időszakhoz képest is, amikor ide jöttem. A fizetések alacsonyok, a munkanélküliség nagy. Legalább 240 ezer diplomás fiatalnak nincsen munkája. A helyi pénz értéke is sokat romlott. Ráadásul számos olyan külső tényező is sújtotta az országot, ami megnehezíti Ghána fejlődését.

Országszerte komoly problémát jelent az energia hiánya. Vannak napok, amikor még a fővárosban is akadozik az áramszolgáltatás. Az emberek nem tudják bekapcsolni számítógépieket, nem tudnak  e-mailt küldeni és a mobiljukat feltölteni. Ez pedig jelentős mértékeben nehezíti az üzletkötéseket. A fővároshoz közeli gyárakat jelenleg egy erőműhajó látja el árammal. Ghánában több mint 8 hónapja nincsen elegendő víz a Volta folyón, ami miatt az ország legnagyobb erőműve csak minimum szinte tud működni.  Eredetileg az ország energiatermelésének 60-70% biztosítani, de a vízhiány miatt képtelen maximum kapacitáson  működni. Szintén komoly problémát jelent az olajár csökkenése, sokan ugyanis nem tudják, de Ghána kőolaj exportőr. Az alacsony hordónkénti árak szintén súlyosan érintik a ghánai gazdaságot. A kakaó termése is legalább 30% csökkent különböző problémák miatt. Az aranyár csökkenése is csak súlyosbítja a ghánai gazdaság helyzetét.

Milyen esélyei, lehetőségei lehetnek a magyar cégeknek, befektetőknek a nyugat-afrikai országban?

Először is nagyon át kell gondolni, ha valaki üzletelni szeretne Afrikában. Sok a szélhámos és a csaló. Az eltelt években több olyan magyarról is tudok, akik tönkrementek, mert átverték őket. Ghánában, a fővároson kívül két nagyváros van,ahol létezik olyan infrastruktúra, amely lehetővé teszi az európai értelemben vett üzletmenetet.

A magyar termékek egyik legnagyobb problémája, hogy nem ismerik őket és nem termelünk belőle eleget. A tokaji borokat például gyorsan meg  lehetne szerettetni és ismertetni a helyiek körében. A borfogyasztás ugyanis nemrég robbant be Ghánában és a környező országokban. Pár éve még senki sem ivott bort, most viszont hatalmas az érdeklődés. A szórakozóhelyeken, éttermekben, bárokban és otthon is egyre többen fogyasztanak bort. Az édes borok a nagy kedvencek, ezért a tokaji borok iránt nagy lenne a kereslet. A probléma viszont az, hogy nem tudjuk kiszolgálni a ghánai piacot. Egy libanoni kereskedő 150 ezer palackot rendelt volna tőlünk, de ezt a mennyiséget itthon szinte senki sem tudta volna leszállítani. Egyszerűen nem tudunk versenyezni a chilei, a dél-afrikai és a német borokkal. Ők ugyanis elárasztják a piacot. De ott van például Moldova, amely sikeresen tőrt be a nyugat-afrikai piacra édes fehér-és vörösboraikkal. Nekik most jól megy az üzlet.