A pápa és a taktikázás – Interjú Erdődy Gábor volt vatikáni nagykövettel

– Egyre aktívabb szerepet vállal Ferenc pápa nemzetközi szinten. Mekkora hatása van a Vatikánnak a diplomáciai kapcsolatok alakulásában?
– Először is a Vatikán nemzetközi jogilag egy állam, másodszor a katolikus egyház központja. Hatása a világ katolikus közösségének egészére morálisan érvényesül. Befolyásolja az érintett államok politikáját, társadalmát, közvéleményét. A Szentszéknek mindenekelőtt az emberi szabadságjogok és a katolikus egyház működésének tiszteletben tartása a legfontosabb. Én azt tapasztaltam, ha ebben a két kérdésben valahol komoly negatívumok mutatkoznak, akkor a pápa nagyon határozottan és következetesen állást foglal.
– Milyen formában? Hogyan működik a pápai diplomácia?
– A mindenkori követi kar vezetője a nuncius. A pápa követeként ő az államfőkkel is beszélhet. Neki tulajdonképpen szabad bejárása van az elnökökhöz, miniszterelnökökhöz, kancellárokhoz. Így a legközvetlenebb úton tudja tolmácsolni a pápai álláspontot az adott kérdésben. Nagyon nagy hatalom az övé.

– Olyan előfordul, hogy ezt a nagy befolyást egy állam megpróbálja a maga hasznára fordítani?
– Amíg vatikáni nagykövet voltam, én ilyet nem tapasztaltam. Az igaz, hogy a Vatikánban is emberek vannak, rájuk is jellemző a szimpátia és az ellenszenv. Viszont, amennyire én tudom, ezeket a Szentszék nagyon fegyelmezetten és következetesen kiiktatja az állásfoglalásokban. Olyan van, hogy a katolikus, illetve a keresztény összetartozásra hivatkozik valaki egy érvelésben. Például a koszovói konfliktus idején a szerb diplomaták nagyon hangsúlyozták, hogy a szerb ortodox egyház is keresztény, míg az albánok muszlimok. Ilyenek előfordulnak, de hogy ezt maga a Vatikán helyeselné, erről nem tudok. Lehetséges, de én nem tudom.
– Nemrég vált hivatalossá, hogy őszi amerikai útján Kubába is ellátogat Ferenc pápa. Az is kiderült, hogy az amerikai-kubai viszony enyhülésében nagy szerepet játszott. Nemzetközi szinten hogyan működik a pápa békítő missziója?
– A kubai eseményeket nem ismerem. Példaként az iraki háborúra tudok hivatkozni. Ott ugye hatalmas erőfeszítéseket tett a Vatikán, hogy ne legyen háború. Az amerikai elnöknek és Szaddam Huszeinnek is írt levelet. Sőt személyes megbízottját még el is küldte hozzájuk. Mégis lett háború. Nem akarok pesszimista lenni, de nem a szentszék állásfoglalása dönti el, hogy a címzett mit csinál. Persze szerencsés, ha a két akarat egybeesik, és az egyes államok még hivatkozhatnak is a pápára az adott döntésben.
– Az abszolutizmusok végéig szorosan együtt létezett az állami és egyházi hatalom. Miután az utóbbi szerepe átalakult, hogyan fejlődött önállóvá a pápai diplomácia? Hogyan jutott el a mai formájáig?
– Amikor a 19. század során megszűnt a katolikus egyház államegyházi státusza, és a törvénykezésben a polgári-liberális elvek lettek a mérvadóak, akkor ez ellen körömszakadtáig védekezett. Az persze természetes dolog, hogy a számunkra kedvezőtlen változások ellen harcolunk. Viszont amikor megszűnt a pápai állam világi hatalma (az olasz egység létrejöttekor, 1870-1871-ben), akkor IX. Pius pápa úgy reagált, hogy bevonult a még megmaradt pici Vatikán területére, és megsértődött.

– Hogyan lépett ki ebből az elszigeteltségből? Hogyan mozdult el a szentszéki felfogás abba az irányba, hogy érvényesíti a katolikus, illetve keresztény érdekeket, akár nemzetközi diplomáciai szinten is?
– A döntő pillanat 1891-ben jött el, amikor XIII. Leo kiadta a Rerum Novarum című enciklikát, ami egy szociális és az együttműködést meghirdető körlevél. Tehát elkezdett visszatérni a társadalmi életbe a katolikus egyház, reagált a mindennapi problémákra. Akkoriban ugye a kapitalizmusból fakadó változások jelentették a legégetőbb kérdéseket. És mivel a pápa nem adott iránymutatást a híveknek, nagyon megerősödött a szocializmus. XIII. Leo okosan felismerte, hogy politizálnia kell, mert a katolikus közösség várja az eligazítást a pápa, az egyház részéről.
– Mi határozza meg az egyes pápák politikáját, külpolitikai aktivitását? Láthatóan más volt II. János Pál XVI. Benedekhez képest és most Ferenc pápa is megint más.
– Ez a személyiségből fakad. A Vatikán egy abszolutizmus, a pápa egy abszolút uralkodó. Persze nem lehet kizárni a szűk és a tágabb környezet hatását. De hogy ezeket mennyire veszi figyelembe, az teljesen tőle függ. Számára a legfontosabb a béke és az emberi szabadságjogok tiszteletben tartatása. Ezt pedig nagyon következetesen, játszmák és kompromisszumok nélkül képviseli.

Képek: Europress/AFP