Rossz szomszédság, iráni átok?
Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet iraki támadásai miatt Irán egyre nagyobb figyelmet szentel nyugati határainak, miközben évtizedek óta sokkal több fejfájást okoz neki a keleti határok felügyelete. Az afganisztáni és a pakisztáni militáns csoportok rendszeresen szivárognak be a perzsa országba és csapnak össze az iráni hadsereggel, sőt nem egy terrorista merényletet hajtanak végre.
Nem iráninak való vidék
Április 7-én nyolc iráni határőr vesztette életét az iráni-pakisztáni határ mentén, amikor szunnita szélsőségesek szivárogtak be a perzsa ország délkeleti tartományába. A támadást a Daish-ul Adl (Az igazságosság hadserege) nevű szélsőséges csoport vállalta magára. Az iráni Forradalmi Gárda „hajtóvadászatot” indított a militánsok ellen a perzsa ország Beludzsisztán tartományban. Az iráni hírügynökség (IRNA) szerint Negur várasának környékén összecsapások törtek ki az iszlamista csoport és az iráni hadsereg között, három militáns életét vesztette, tucatnyian fogságba kerültek, a többiek elmenekültek.
Ez nem az első eset, hogy a Pakisztánból átszivárgó militáns csoportokkal csapnak össze az iráni hatóságok: 2013 októberében 14 határőrrel végeztek a terroristák, mire sikerült visszavonulásra kényszeríteni őket. A határ menti villongások nem kevés feszültséget okoznak az iráni-pakisztáni kapcsolatokban: Teherán rendszeresen felrója Iszlámábádnak, hogy nem tesz semmit az incidensek megakadályozása ellen. Sőt, Mohamed Pakpúr iráni tábornok egyenesen azzal vádolja Iszlámábádot, hogy a „militánsok segítséget kapnak a pakisztáni titkosszolgálattól”, de azt már konkrétan nem nevezte meg, hogy pontosan milyen jellegű támogatásról van szó.
Beludzsisztán – a szunnita militánsok paradicsoma
Teheránnak rendszeresen meggyűlik a baja a keleti határokon – Afganisztánból és Pakisztánból – átszivárgó szunnita iszlamista csoportokkal. Nem a Daish-ul Adl az egyetlen fegyveres szervezet: a leghíresebb a Jundallah (Isten Katonái), amely Baluzisztánban tevékenykedik. A militáns csoport 2003-ben jött létre és azóta számos támadást hajtott végre, többnyire katonai és rendőri célpontok ellen, de például 2009-ben a síita imádkozók között robbantotta fel magát két öngyilkos merénylő Zahedán városában.
Az AsiaTimes szerint 700 és 2000 közé tehető a militánsok száma és a szervezet olyan támogatókat tudhat maga mögött, mint Szaúd-Arábia és Pakisztán, de közvetve Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is segíti őket. A terrorista csoport vezetője Abdelmalek Rigi volt, akit 2010-ben elfogtak és kivégeztek, de a szervezet még mindig működik, igaz, azóta sokkal kevesebb merényletet hajt végre. A legutóbbi akciója az volt, amikor a fegyveresei 2014 tavaszán öt iráni határőrt raboltak el, de végül Iszlámábád közbenjárásával szabadon engedték őket.
Teheránnak nemcsak az iráni-pakisztáni határ felügyelete jelent komoly kihívást, hanem az afgán-iráni határ is. Sőt, itt sokkal nagyobb problémákkal kell szembenéznie. Az afgán tálibok minden év tavaszán indítanak hadműveleteket Afganisztán nyugati részében és ilyenkor néha átlőnek az iráni területekre és összecsapnak a határőrséggel. Ezen kívül szintén támogatják a Jundallah nevű iszlamista csoportot, az iráni katonaság nem egy afgán állampolgárságú terroristával végzett a perzsa ország határain belül.
Az iráni vezetésnek már 1998 óta feszült a viszonya az afgán tálibokkal: Mazár-e Sarifban több iráni diplomatával végeztek, ami majdnem háború kirobbanásához vezetett. Ráadásul az iráni vezetés – ha nem is nyíltan – támogatta a NATO hadműveleteket a közép-ázsiai országban, sőt a felek között titkosszolgálati és katonai együttműködés is volt. Az al-Monitornak nyilatkozó iráni források szerint Teherán még azt is felajánlotta, hogy szükség esetén „kölcsönad” egy-két légibázist a NATO-nak, ha a nyugati országok cserébe enyhítenek a szankciókon. Ugyanakkor George W. Bush amerikai elnök 2002-ben elhangzott „A gonosz tengelye” beszéde, amikor Iránt a terrorizmust támogató országok közé sorolta, meggátolt mindenféle szorosabb együttműködést Teherán és Washington között a tálibok ellen.
Az Aranyfélhold
Az iráni határőröknek a militánsok és terrorista elemek beszivárgásán kívül az egyre nagyobb méreteket öltő drogcsempészettel is szembe kell nézniük. Afganisztán és Pakisztán az “Aranyfélhold” kiindulópontja; Iránon és Irakon keresztül csempészik be a kábítószert az európai és afrikai piacokra. Az afgán-iráni határon hozzák be a heroin és az ópium nagy részét, például egy tavalyi ENSZ jelentés szerint 20 százalékkal növekedett a forgalom, ami körülbelül 6400 tonnányi kábítószert jelent. Egész iráni falvak élnek meg a csempészetből, kapnak komoly összegeket a tranzitszerepért és szinte minden évben tucatnyi iráni határőrt és tisztet tartóztatnak le és ítélnek el korrupció vádjával, akik „szemet hunytak” az áru felett.
Mit tesz Teherán? A folyamatos átcsoportosítások és erősítések, valamint a kormányközi kooperáció nem vezetett eredményre. Hiába kötött Irán Pakisztánnal 2014-ben biztonságpolitikai szerződést határ menti közös katonai akciókról, eddig ebből semmi nem valósult meg. Ezért az iráni vezetés már évek óta épít egy, körülbelül 2000 kilométer hosszú „falat” (valójában kerítésrendszert) a keleti határain, hogy tartsa távol a terroristákat. Ha minden igaz akkor ez év végére már el is készül.
A képek forrása: Europress/AFP